Mi alkottuk a fiatalabb korosztályt a környéken, és mivel lejtett az utca, a labda mindig legurult az aljáig. Hogy ki ment érte? Hát persze, a fiatalabb, vagy a gyengébb. Ha meccset játszottunk, nekünk kellett a kapuban ácsorogni. Az idősebbek be-beszólogattak, és ha visszaszóltunk, abból legtöbbször futás lett. Ebben legalább jó voltam.

Nyurga, vékony gyerek voltam, ügyes labdajátékokban - teniszeztem, pingpongoztam versenyszerűen -, de verekedni nem tudtam. Nem is volt meg hozzá a fizikumom, így jobban jártam, ha inkább meghúztam magam.

Aztán hetedikes koromban elindult a suliban a judoedzés. Vági Miki tartotta, és egyből beleszerettem a sportba. Szorgalmasan jártam, tanultam a dobásokat, gáncsokat, földharcot - és közben napról napra erősödtem.
 

Kép: AI

Még fél év sem telt el, amikor az utcából az egyik nagyarcú srác megint belém kötött. Ezúttal viszont nem futottam el. Visszaszóltam. Több se kellett, nekem ugrott. Én meg reflexből csípődobás - bam! - a földön volt, és pár pillanattal később le is kellett kopognia. Azt hittem, most jön majd a revans, de nem. Soha többet nem kötött belém.
 

Ekkor értettem meg: a küzdősport lényege nem az agresszió, hanem annak uralása.
Az igazi erő abban rejlik, hogy tudnál ártani - de nem teszed.

Mit ad a küzdősport egy gyereknek?

Önbizalmat és tartást. Aki tudja, mire képes, nem keresi a konfliktust. Magabiztosabb a kiállása az iskolában, a pályán és az életben is.

Fegyelmet és kitartást. A rendszeres edzés megtanít, hogy az eredményért dolgozni kell. A bukás nem végállomás, hanem visszajelzés - ezt a szemléletet a tanulásba is átviszi.

Tiszteletet. A köszönés, a meghajlás, a szabályok betartása beépül a mindennapokba. A küzdősportos gyerek nem nagyképű, hanem alázatos - tudja, hogy mindig van nála erősebb.

Higgadtságot, kevesebb agressziót. Minél többet edz valaki, annál kevésbé akar verekedni. Tudja, milyen sérüléseket okozhatna, ezért elkerüli a balhés helyzeteket.

Közösséget és barátokat. A dojo második család: itt nem az számít, ki honnan jött, hanem hogy mit tesz le a tatamira.

A dojo nemcsak edzőterem. Egy hely, ahol a gyerek megtanul tisztelettel bánni a testével, az ellenfelével és önmagával. Ahol a gyengeségből erő lesz, a félelemből tartás, a versengésből önismeret.

Gyerekként azt éreztem: végre nem félek többé. Ma már tudom: a judo nemcsak megtanított küzdeni - hanem megtanított embernek maradni.

Hamarosan folytatom a történetet… Hogyan jött a karate, és mit tanított az út?

Nyitó kép: AI