2025. november 9.
Judotól a karatéig... 5. rész
Szerző: Joe
Mi történik, amikor a régi csapat szétesik, az edző nemet mond, és a körülmények sem kedveznek? Egyszerű: megépíted a saját Dojót! Ez a rész a Shinden Dojo születéséről szól – vasból, fával, rengeteg elszántsággal és némi humorral. Olvasd el, hogyan lett egy raktárból inspiráló karate otthon, ahol a múlt tapasztalata és az új kezdet találkozik. A sztori nem csak karatéról szól, hanem hitről, önazonosságról és arról, hogy néha a legjobb döntés az, ha te magad írod tovább a saját történeted.
Az előző részekben láttuk, hogyan adott a judo önbizalmat egy félénk gyereknek, hogyan jött a BMX és a baleseti osztály, majd hogyan talált új otthonra a karate tatamiján. A csapat szétesett, az edző eltűnt, jött az újrakezdés – és kiderült: a karate nem csak harc, hanem önuralom, közösség és döntés.
Most pedig megszületik valami új: a saját Dojo – vasból, fából, festékből, humorból és jó sok elszántságból.
A céges telephelyen volt egy kb. 150 m²-es, raktározásra használt, szendvicspaneles épület. Apám féltve őrzött cuccaival (régiségek, gépek, halott német katonák stb.) volt tele – olyan szinten, hogy mozdulni sem lehetett benne. Onnan általában semmi sem került ki, csak be.
Egészen addig, amíg ki nem találtam, hogy milyen jó lenne ebből egy saját edzőtermet csinálni… szegény apám bánatára, akinek ezzel komoly fejtörést okoztam. Neki a – főleg fémmegmunkálással kapcsolatos – régiségek gyűjtése a sport, azt maximális elszántsággal végzi.
Oké… mint a South Parkban az Alsógatyagnómóknál, megvan az első fázis:
1. fázis: Csináljunk az épületből edzőtermet!
2. fázis: aaaaaaaaa…
3. fázis: A csodálatos edzőterem!
A „2. fázis” első fázisa az volt, hogy rá kellett beszélnem apámat a projektre. Nagy nehezen rábólintott – de akkor mit csináljunk a cuccokkal?
Egy részük tényleg használhatatlan lom volt, de voltak igazi, kincset érő relikviák is! Például, találtunk rozsdás acél ablakkereteket, melyeket szépen felújítottuk, lefestettük, és ezek kerültek az öltözőkbe – csodaszép tükrök lettek. Pár gépet értékesítettünk, sok minden más pedig átkerült ideiglenesen máshová.
Egy építész tervezővel megálmodtuk a terem mellé egy két szintes kiszolgáló épületrészt: a földszintre öltözők, WC-k, mosdók, gépészet és recepció; az emeletre pedig egy jóga terem került kialakításra.
Párom, Mókus, aki történetesen épp lakberendező, volt a design felelős (is). Nem egyszerű feladatot kapott: „legyen óccsó, de gyönyörű!”
A cél: belépve japán dojo-hangulat fogadjon: az ipari acélszerkezetet világos–sötét kontrasztokkal, letisztult formákkal és natúr anyagokkal finomította. Ahol csak lehetett, újrahasznosított elemeket használt, pl. a recepciós pultnál:
A csarnok világításának vezérléséhez felhasználtunk egy régi, antik üzemi blokkoló órát, amely annak idején a gyári munkások időnyilvántartására szolgált. Ki tudja, lehet, hogy még maga Horváth Ede, a RÁBA egykori híres igazgatója is megforgatta a kerekeit…
Volt, amiben viszont nem engedtünk: a sportpadlók minősége! Ezt egy profi cégre bíztuk. Rohadt drága volt, de minden pénzt megért! Bővebben itt olvashatsz róla!
Dekorációként több helyen is bambuszt, ezek lefestésére pedig koala-vért használt. Ahogy Bödöcs mondta, meg lehet ám szokni a panda-májat!
Ha koala vért nem is, de rengeteg festéket felvett az épület. A csarnok mennyezete feketére festve végtelen mélységérzetet ad, kontrasztban a fehér oldalfalakkal. A bútorok IKEA-elemekből, egyedi előlapokkal váltak a recepció hangulatos hátterévé.
Kedvenc, kissé raccsolós, de imádnivaló villanyszerelőnkkel, Attissal épp a recepció világítását beszéltük, vázolta fel az elképzeléseit. Közben folyamatosan mondta: „aula világítás így, aula világítás úgy"...
– Te Attis! Milyen auláról beszélsz?
– Ja, semmilől… az igazából a lecepció, de azt nem tudom kimondani!
A kb. 60 m²-es jóga terembe egy általam tervezett, kollégáim által hegesztett acél-lépcsőn lehet feljutni. A fokok maradék tölgyfa lapokból készültek – nagybátyám keze munkája. Itt rugalmas sportparketta került lefektetésre, elegáns megjelenést kölcsönözve a helyiségnek, a hölgyek legnagyobb megelégedésére, akiknek nem mindegy, hogy milyen hangulatban adják át magukat a jóga és a pilates örömeinek!
-Örömök, mi? Gyere el egy pilates órámra, aztán utána megnézem, mennyire fogsz örülni, Joe! – mondaná a kegyetlen, de vérprofi pilates oktatónk, Kriszti…
Az egész épület olyan minőségben, felhanggal épült, hogy mi jól érezzük majd benne magunkat, mintha otthon lennénk! Azt hiszem, ez maradéktalanul teljesült is! Mókus fantasztikus munkát végzett, de helyettem beszéljenek ezek a képek: KATTINTS A GALÉRIÁÉRT
A kezdeti elképzelés az volt, hogy magunknak, az egyesületnek épül, és ott a saját karate-csapatunk fog edzeni. Aztán – ahogy az élet sokszor – most is más utat tervezett nekünk…
- Joe, most hogy hamarosan elkészül a Dojo, beszélni kellene a Zolival, nem? - kérdezte Gábor.
- De… érdekes beszélgetés lesz, ha csak abból indulunk ki, hogy milyen véleménnyel volt eddig a saját dojonkkal kapcsolatban…
- Szerinted mit fog reagálni? Kihozza a többieket Győrből, hogy itt legyenek az edzések?
- Fogalmam sincs… de ha nem, mi akkor is indítunk itt egy új karate csapatot a környező települések gyerekeinek, nem?
- Még szép… viszont, akkor nem az XYZ egyesület neve alatt, igaz?
- Persze… a jelenlegi gárdát is mi neveltük ki neki.. nézd meg, a gyerekek 90%-a Pérről és Gönyűről van. Akkor indítunk egy saját egyesületet, nem fogunk megint egy komplett teamet felnevelni neki…
- Na az szép lesz.. kíváncsi leszek, mit fog hozzá szólni.. szerintem kibasz minket az egyesületből, figyeld meg!
- Nem hiszem.. gondolod, hogy dobná a 30 éves barátságot is?
- Majd csak figyeld meg… na tali az edzésen este!
Ezzel búcsúztunk, majd találkoztunk este az OSP-ben. Edzés után oda álltunk Zoli elé, újra felajánlottuk a dojo-t és rákérdeztünk, hogy mik a tervei, kijön-e a csapat, tart-e ott majd edzéseket. Mindenkit meglepett a válaszával, nagyon szívélyes, pozitív volt, maximálisan felajánlotta a segítségét, ha már ennyit dolgoztunk és ilyen sok pénzt rászántunk a csapat edzéskörülményeinek javítására. Ja nem…
Kategorikusan kijelentette, hogy a csapat marad, Ő nem akar ott edzeni, és különben is hogy képzeljük.. ha saját egyesületet indítunk, onnét kezdve az konkurencia, mi pedig nem kívánt személyek leszünk.. A legjobban az tetszett, amikor a Gabi megkérdezte, hogy:
- Ebben az egyesületben, csak az lehet, amit Te akarsz?
- Igen!
- És ha nincs igazad?
- Olyan nincs.
- Szóval ha te azt mondod erre a zöld padra, hogy ez piros, akkor az úgy van?
- Igen!
Gyere Gabi, menjünk! - szóltam neki hátulról. Szegénynek a kilépéshez túl sok adminisztrációra nem volt szüksége, hiszen az elnökségből már előző év végén kipenderítette Zoli.
Ez volt az utolsó edzés a régi csapattagokkal, 2023 novemberében.
A dojo 2024. március 1-jén indult. Az új karate gyerekcsapatunk 1–2 hónapon belül közel 30 főre duzzadt…
Van, amikor az ember nem kap lehetőséget, hanem megteremti azt. A Shinden Dojo nem csak egy épület, hanem bizonyíték: ha hiszel benne, nincs olyan, hogy „nem lehet”.
Néha a legjobb döntés az elengedés – mert a valódi fejlődés ott kezdődik, ahol mások végezték.
Pont azon agyaltunk, hogy mi legyen a dojo neve, amikor megjelent az udvarban az egyik partnerünk a japán feleségével (aki nem mellesleg egy 6 danos kalligráfus, de tényleg!). Több se kellett a páromnak, Mókusnak - aki annyira megörült neki, hogy egyből belépett szegény intim szférájába és kicsit megszorongatta, megölelgette és szóba elegyedett vele.
Beugrott, hogy eredetileg a raktárat a forgácsoló üzem dolgozói "Szentély"-nek hívták viccesen, Józsi bácsi után - hiszen oda csak Ő léphetett be. Így adott volt, hogy rákérdezzünk:
- mit jelent a Szentély japánul?
- Shinden!
Óóóó, ez szuperül hangzik! Akkor legyen a neve innentől SHINDEN DOJO!
És így lett.
Értesüljön első kézből újdonságainkról, híreinkről. Jelentkezésével elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
English
Deutsch